Ezen sorok január 31-én készültek, de technikai gondok miatt most tudtak talán megoldást találni rá, hogy megjelenjen.

… 10 év…

 

Nem is tudom hol kezdjem.

Talán ott, hogy nehezen kezdek hozzá az íráshoz. Sok minden történt a 10 év alatt.

Talán ott kezdeném, hogy mit mondott Andi az évforduló napján:

- 10 év… azt gondolta, hogy 10 napot se lehet kibírni, nemhogy 10 évet…

 

Már egy ideje erősebben érződött a levegőben ez az évforduló. Decemberben már voltak pillanatok, amikor tudatalattiból feljött a gondolat… 10 éve lesz… nem igazán volt félelemem tőle, de többet bevillantak régi események, melyeket volt idő megélni. Aztán lassan beszéltünk is róla, hogy mennyi idő eltelt.

(Ludovico zenéje ismét megindítja érzelmeim-tudatalattim gátjait).

 

Szóval 10 év elteltével azt tudom mondani megtanultam elfogadni a helyzetet, Csenge ennyit volt közöttünk, tovább vándorolt a tudata… ezzel a helyzettel együtt kell élni, ez van.

Néha voltak pillanatok, amikor boldogan gondoltam vissza az eseményekre, s voltak szívszorulások amikor előkerült vagy egy játék kapcsán, vagy egy találkozás kapcsán.

Visszaolvasni a blogot mai napig nem tudtam, s úgy éreztem nem is kell. Kerestem az utolsó Csengéről készült képet, s akkor láttam, hogy a blogból sok kép eltűnt – gondolom az elérési útjai változtak, nem aktualizáltam. A videók jó része, vagy mind eltűnt, ezt se fogom aktualizálni. Aki anno nézte, látta, aki meg újként talált az oldalra, annak nem biztos sokat mondana, szóval maradnak az írások.

Újat írni nem fogok, a blogot jelen írással lezártnak tekintem, ez az utolsó írásom.

 

Hogy az élet azért tartogat meglepetéseket bőven…

Covidos időszakot élünk, s belekerült a család is. S az élet mintha újra vissza akarna rántani… vagy csak újra megéltetni a dolgot. Kincső azon a napon lett lázas, bágyadt, mint Csenge 10 évvel korábban. Mikor kaptam az üzenetet, hogy Kincső belázasodott, újra jött egy félelem érzés, mint 10 éve. Csak akkor még nem volt bennem az, hogy elveszíthetek valakit akár egy lázzal kezdődően. Viszont most fájdalmas-feszültség járt végig, hogy mi van ha újra megtörténik. S persze mondhatnám, hogy ilyet még egyszer nem tesz velünk az élet, de ez se így van. Ismerek olyan anyát, aki a 4 gyerekéből 2 fiát fiatalon már elvesztette különböző időszakokban, Ő talán erről tudna mesélni, milyen lehet… egyszer ha kihozza a lépés, lehet beszélek vele erről.

Kincső láza hamar elmúlt szerencsére. De a karantén miatt nem voltunk temetőben azóta se, majd valamikor. Itthon előkerült a kerámia mécsestartó, Csenge képe, s egy mécses… mint minden évben azóta.

 

Az évforduló napján este szerettünk volna közös kép és videó nézegetést, de máshogy alakult, elmaradt, ami miatt van is bűntudatunk. De a képeket előkészítettem, s itt várt az asztalon, s Kincső-Virág már célozgattak rá, hogy nézzük meg, mikor lesz képnézegetés. Nincs előttük titkolva a dolog, mindig válaszoltunk nekik, ha felhozták a témát, együttélnek a gondolattal, temetőbe is rendszeresen járunk, szóval nem új nekik a dolog. De most érezni lehetett rajtuk, hogy többet igényelnek.

 

Tegnap este végül is leültünk az ágyra, s egy adagot közösen megnéztünk a papír képekből. A lányoknak új világunk tárult fel, érezhetően. Rácsodálkoztak, milyen fiatalok voltunk, közben néha ránk néztek, hogy milyen érzelmet vált ki belőlünk a képek nézése. Érdekes volt látni a szemükben az értelmes figyelmet, mintha most alapoznánk meg, mutatnánk meg az érzelmi intelligenciát számukra, tudattalanul átadjuk nekik a helyzet kezelését. Virág az ölembe ült, s többször felnézett rám, s kutatta tekintettem, de ugyanígy Kincső is, de főleg Andiét figyelték. Közben meg a régi képeken látott eseményeket meséltük el nekik röviden. Hol készült a kép, mikor, milyen élmény köthető hozzá. Érdekes, hogy egy kép alapján, melyre már nem emlékeztem, egy pillanat alatt visszajön a helyszín-élmény. Szóval mesélgettünk a lányoknak, felismertek a régi lakásból dolgokat, játékos ládát, plüssöket, tárgyakat. Velünk nevettek a képeken. Egy jó adag után szerették volna folytatni a többivel, de kértük őket, hogy máskor, mivel későre járt, s dolog vár másnap.

 

Visszatérve a jelenbe. Az utóbbi napokban pár baráttal beszélve felhoztam ezeket a dolgokat érintőlegesen, s ők se nagyon tudtak mit hozzátenni, de nem is kell, nem ezért hoztam fel nekik, csak őszintén megosztottam velük gondolataimat, s akkor lett tiszta számomra, hogy a blog eljutott a végére. Most jött el a befejezés ideje, na persze nem magamban zárok le valamit, hiszen ez egy életem végéig tartó folyamat marad, sőt következő életeimben is lenyomata lesz a dolognak.

Azt nem tudom, hogy volt-e olyan család, aki hasonlóan járt, s segítséget merített az oldalból, remélem igen, engem nem keresett senki se, de bármikor nyitott vagyok meghallgatni, segíteni másokat.

 

Mi most négyen alkotunk egy családot, de gondolatban velünk van mindig Csenge, s mint a lányok is mondogatják, sajnálják, hogy nem lehet itt a nővérük, nem ismerhetik, s mi is csak sajnálni tudjuk. Nehéz olyanokkal találkozni akik Csengével egyidősek lennének, s látni, hogy 12 évesen milyen is lehetne az életünk. Ez egy olyan gondolatmenet, amin nem is tudok agyalni, mivel nem az élettörténet száll jutott nekünk, így ezeket akkor ott elengedem, megmaradnak az átélt élmények, s mély-őszinte barna tekintette Csengének, hozzá a mosolya.

 

Nem is tudom mi lenne a szép, jó befejezése az írásomnak. Talán ennyi.

Mindenkinek jó egészséget, tudatos-boldog életet kívánok, éljétek meg a jelent úgy ahogy van, dolgozzatok önzetlenül egy jobb világon :) s szeressétek egymást.

 

 

... 6 éves lenne...

2015.10.25. 06:13

Igazán nem is tudom mit írhatnék, a címben benne van a lényeg.

Kissé szégyellem magam, hogy ennyi idő után írok, s ráadásul keresem a fejemben a gondolat fonalát amit le szeretnék írni. Sok minden van, de Csengével kapcsolatosan nem releváns, inább jelenlegi élethelyzetünket tudnám leírni - s a megélt pillanatokat, melyekkor eszembe jut, mi lenne ha itt lenne...

Valahogy az volt a gondolatom, hogy 3 év telt el eddig, s kissé döbbenten jöttem rá, hogy valójában lassan már 4 éves történetről beszélek...

A mindennapi életembe kevésszer jön fel Csenge, egy-két apró mozzanat, vagy ha valaki olyannal találkozok, akivel közös babaélmények voltak együtt. Talán tegnap történt, hogy feküdtem az új lakásban, Andi a konyhába főzött, Virág a földön játszott, gagyorászott, Kincső pörgött a kis játékaival, s békésen szemléltem őket, mikor is feljött bennem, hogy ha nincs a történet, akkor lehet, hogy most három lányunkat szemlélném békésen, s lehet éppen neki magyaráznék valamit... de hamar elmúlnak az ilyen képek, mivel felesleges rajta agyalnom, hiszen nem a valóság, s nem is lesz soha az, mint ahogy az se, hogy vajon milyen lenne, hogy nézne ki, ha itt lenne közöttünk. Akkor szokott még ilyen gondolatom lenni, mikor Kincsővel vagyok, figyelem az értelme fejlődését, ahogy kattog az agya dolgokon, ahogy megfogalmaz mondatokat, akkor van olyan érzésem, mi lenne ha...

Amivel bajban vagyok még, az az, hogy ha megkérdezik hány gyerek van mit feleljek. Általában kettőt mondok, de akkor mindig érzek valami enyhe szorítást, hogy itt lenne Csenge is, de praktikus okokból nem mondom.

Azóta egyébként elköltöztünk a régi lakásból, egy újba fészkelünk befele szülöi segítségnek köszönhetően. Ott hagyni a régi lakást nem volt egyszerű, 10 évet tötöttünk el ott közösen, s hát Csenge élmények csak ott voltak. A falon még mindig megvolt a régi rajza, többek között a lufika:

img_9306.jpg

Ezt alkotta nekünk emlékül, melyet egy ismerős megörökített fotón, s mely majd valahova kikerül az új lakásba is. Együtt festettük le Andival... számomra rövid ideig volt nehéz, viszont Andi könnyezve tette, s közben mondta amire emlékezett a rajzzal kapcsolatban. Talán ez volt az utolsó maradvány tőle, mely megmaradt emlékül közvetlen tőle számunkra. Marad az emlék ezt követően, mintahogy minden más.

Írásom alatt szinte mindig Ludovicot hallgatok, segít a gondolatokat leírni, ezt szinte csak ilyen alkamakkor hallgatom.

1346981956242.jpg

Felébredtek a lányok, mennem kell Kincső hiányol...

Valamikor folytatom...

... két éve történt ...

2014.01.27. 21:01

… két éve történt minden …

 

Már egy ideje itt agyalok mit is szeretnék írni, és honnan is kezdjem, de nem jutok előrébb. Késztetést érzek arra, hogy ezen a napon is írjak valamit ide a blogra, hiszen évfordulóját éljük az eseményeknek…

Az idő dolgozik, talán ez tömören elég sokat elárul. Furcsa írni magamról, érzésekről, ezért lassan eljutok arra, hogy a blog története lezárul, vagyis a blog lehet folytatódni fog valamilyen formában, de azt már nem valószínű, hogy meg is osztom a világgal, azt érzem, lesznek részek melyeket talán megosztok, de több marad meg saját magamnak…

... az élet adja magát ...

2013.10.24. 22:08

Ma esti írásomnak sok aktualitása van. Régen írtam az oldalara, amit már páran jeleztek. Nem egyszerű mit írni.

Mostani írásom jelentős része Kincsővel kezdődik, mely később belefut Csenge történetébe...

Keresem gondolataim fonalát, hogy írni tudjak, sok gondolat kavarog a fejemben amit szeretnék leírni, de valahogy jó lenne formát adni neki. Nem egyszerű.

Talán ott kezdem, hogy ma lenne Csenge 4 éves... s boldog nap helyett részben szomorúan telt, illetve mindig is egy szomorú nap lesz számunkra.

... Anyák napja ...

2013.05.04. 20:08

Régóta jár a fejembe tudat alatt, hogy régen írtam. Még meg se merem nézni mikor utoljára. S talán ezzel sokat el is árulok jelenlegi helyzetemről. Néha azon kapom magam, hogy félek ránézni az oldalra, illetve félek képeket és videókat visszanézni Csengéről. Most is talán igazán az dolgozik bennem, hogy holnap anyák napja… hogyan éli meg Andi mind ezt…

... egy év elteltével ...

2013.02.10. 08:00

Régen írtam, valahogy nehéz rávennem magam, sokat kéne írni, talán túl sokat is, így mindig napolom a dolgot. Most viszont érzek némi késztetést, így írok egy keveset.

Hol is kezdjem...

...

2013.01.24. 22:23

Hogy melletted legyek. from Gonzo on Vimeo.

Egyelőre nem tudok írni, inkább csak idézek egy könyvből, amit egy Segítőnk talált nekünk:

"A GYERMEKEK, MILY BECSESEK

... nincs is rá szó ...

2012.11.04. 05:22

Ismét eljött egy este-hajnal, amikor is nem tudok aludni. Már napok-hetek óta érik egy írás, hát most időt adok magamnak erre.

Igazán nem tudom hol kezdjem, meg miről is írjak, hiszen nagyon sok minden történt az elmúlt időszakban velünk, mely mélyen kapcsolódik Csengéhez...

... 3 éves lenne ...

2012.10.24. 19:16

A mai napról későbbiekben fogok írni, most csak annyit, hogy ez egy fájdalmasan-szomorú nap volt az életünkben...

2009. október 24-én 19:16-kor született Csenge, s ma töltötte volna 3 életévét...

Rá való emlékül írom ezt a rövid bejegyzést, melyet valamikor folytatok, s leírom, mely ehhez az alkalomhoz köthető érzés... most inkább családozok tovább...

Úgy néz ki írnom kell magamból, csak nem tudom mit. Most is felkeltem már hajnali 3 körül, s tudtam ismét nem fog menni a visszaalvás, így Kincsőt megbüfiztettem, s kijöttem a konyhába írni. Igazán nem tudom mit kellene írnom...

A héten egyik este voltam egy barátomnál, segítségem kérte egy blog szerkesztésében. A blogot egy barátja halálának 2 éves évfordulójára készítette. Korábban elkezdte már, csak most abba kérte segítségem, hogy jobban nézzen ki. Nem sokat tudtam segíteni...

Nem mostanában írtam ide a blogra... hát most megteszem. Július 15-e van, hajnali 03:05. Nem tudtam aludni, úgy éreztem írnom kell...

Nem szoktam visszanézni mit írok, de most megtettem, hogy tudjam hol is hagytam abba. S az oldallal kapcsolatban kérdeztem őszintén. Erre pár embertől érkezett válasz, s örömmel vettem, hogy embereknek segít. Bár elég kevesen írták meg mit is gondolnak róla, azok is inkább távoli ismerősök, vagy ismeretlenek, mert ilyen is volt.

... három az egyben ...

2012.06.18. 15:16

Régen posztoltam a blogra, most megteszem, kicsit fura lesz...

3 posztot fogok egyszerre feltenni, de időben máskor íródtak, ennek részben az az oka, hogy képeket szerettem volna beletenni, illetve közben a laptopom vinyója megadta magát (szerencsére pár hete mentettem le róla minden adatot).

... 33 ...

2012.05.15. 15:03

… péntek hajnali 3 körül egy álomból ébredtem... álmomban Csengét láttam a koporsóban feküdni a ravatalozóban újra, csak most egészséges volt, mint aki békésen alszik... kis sapka a fején... édes angyali arccal... (sajnos közel se így nézett ki a valóságban, de ezt nem részletezem, elég ha mi tudjuk milyen is volt)... szóval egészséges arccal aludt békésen... s mire megfogtam volna a kezét felébredtem...

... Anyák napja ...

2012.05.06. 21:32

Mostanában van egy-két nehéz nap, mint a mai is: anyák napja... vagy a május elseje is az volt...

Tavaly május elsején kint voltunk a csónakázó tónál, sétálgattunk, Csenge nagyon élvezte a nyüzsgést,

... magányosan ....

2012.05.01. 23:43

Azt hiszem eljutottam addig a pontig, hogy írok a barátokról, mit és hogyan éltem meg a 3 hónap alatt... Igen, most csak a magam részéről írok, vannak részek melyek Andira is igazak, viszont most csak magamról írok.

 

... 3 hónap ...

2012.04.26. 11:46

..3 hónap...

Tudom, sokan minden nap ránéztek az oldalra, hogy lássátok, írtunk-e valamit, s gondolom már sokan csalódva látjátok, hogy ma se lett újabb poszt. Sajnálom, ha csalódást okozok, nem szándékos, csak egyszerűen így alakul, nehéz írnom...

 

... itt vagyunk ...

2012.04.12. 13:20

Mindig is nehéz elkezdeni az írást, hogy miről is írjak... aztán lassan belemelegszek, igaz csapongnak gondolataim, érzéseim, de csak így tudok írni, nem vagyok író, csak egy egyszerű hétköznapi ember, aki éli az életet...

... tudatos fejlődés ...

2012.04.01. 09:30

Nehéz mostani témámhoz hozzákezdeni, de azt hiszem részben eljött az ideje... Az elején szeretném megírni, hogy a kislány akivel a klinikára kerültem, szerencsére már jól van, másnap hazaengedték – sokan aggódtak érte, ezért gondoltam helyes, ha megírom. Amiről most szeretnék beszélni, már régen érik bennem, s párszor már utaltam is rá...

... tapasztalatok ...

2012.03.20. 08:15

Már egy jó ideje nem tudok aludni, jár az agyam... kb egy jó órája csak jár, és pörög, s sajnos ugyanabban a formában nem fogom tudni leírni... jó lenne egy gondolatolvasó-jegyzetelőgép, sokat segítene...

Nagyon szomorú vagyok. Közel 2 órája írtam ezt a blogbejegyzést, amikor is valami oknál fogva nem mentett, majd eltörölte 2 óra munkájának jelentős részét. Pedig volt időm írni, s olyan dolgok jöttek amik megismételhetetlenek. Kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba... szóval kezdem újra:

... Nőnap ...

2012.03.08. 22:31

Azt gondoltam egy rövidet muszáj írnom, ha már Nőnap van... 

... tehetetlenség ...

2012.03.06. 06:46

Vannak olyan visszajelzések, melyek azt mutatják, hogy sokak számára fontos mi is történik velünk, s követik a blogot, s várják mikor is írok/írunk újra...

... egy hónap ...

2012.02.27. 22:20

Ez a poszt egy hónappal Csenge távozása után íródik... Január 27-én este 22:20 ment el közülünk, hagyta el a földi életformát...

... néznivaló ...

2012.02.27. 09:54

Szeretnék veletek megosztani két videót. Az egyiket még korábban találtam, a másikat meg pár napja. Mindkettő fontos a számunkra, ezért gondoltam belinkelem...

süti beállítások módosítása