Vasárnap hajnali 2.22 perc van. 3 hete kevés olyan este van, hogy ne ébrednénk fel ilyen körül. Eddig jól szokott menni az alvás, de itt vannak olyan pillanatok, amikor nehéz a visszaalvás. Most viszont egy kellemes nyugodt érzés van bennem, s érzetem írnom kell. Nagyon sokat…

Péntek reggel van. Sok minden van a fejembe, aminek csak részleteit tudom leírni. Sokszor gondolom úgy, hogy hangos naplót kellene vezetni, mármint egy diktofonra felvenni a mondandóimat, mert a gondolataim sebességét az ujjaim nem tudják követni, s csak megakasztanak. Mindegy. Nem tudom…

Ez az a kérdés, amitől most falra mászunk. Mindenki ezzel kezdi, s hát ez jelen esetben rosszul jön ki, vagyis szarul. Ennyit tudunk csak rá mondani: szarul. Még annál is szarabbul... Hétvége óta csak lefele tartunk, így érezzük... Lassan telik az idő, nagyon... Nem is látni, hogy…

Leírhatatlan űr és fájdalom... Ez van most. Csak ülünk egymás mellett az ágyban, most fejeztünk be egy Nevem Earl részt, s mindketten érezzük... S elővettük a karácsonykor készült képeket, videókat... éppen a nokiás dobozba pakol ki és be... Hétvégén hazamentünk Egerbe.…